Kedves blogom!

Igaz vezető vagyok, de úgy érzem valami hiányzik. Nem tudok úgy gondolkodni, mint egy 12 éves. Ha komolyan össze szeretnénk tartani a szigeten, máshogy kell gondolkodni. Olyan felnőttesebben. Röfinek ez megvan. Lehet senki nem figyel rá, mert olyan kis elesett, de ő tud felelősségteljesen viselkedni. Nem rohanja le Jacket, ha hirtelen ideges lesz, nem ront rá másokra, inkább megoldást talál.

Ahogy sétáltam a gyűlés helyére, ilyeneken gondolkoztam. Kijelentettem, hogy most komoly dolgokról fogunk beszélni. Már megbeszéltük, hogy a vizet kókuszdiókban az árnyékban tároljuk de senki nem hoz vizet. Ki volt jelölve egy hely ahova megyünk wc-re de már mindenki oda piszkít ahova kedve tartja. Megegyeztünk,hogy közösen építünk kunyhókat a partra, de végül csak Simon és én maradtunk. Úgy volt, hogy a tüzet életben tartjuk de most a vadászok miatt kialudt. A legfontosabb pedig, hogy a kicsiket megnyugtatjuk, hogy a szigeten semmitől nem kell félni, de már senki nem törődik velük. Szerintem ezeket muszáj lenne betartani ha életben akarunk maradni.

Ez után elvette tőlem Jack a kagylót és elkezdett beszélni a félelemről, és az aprókat akik félnek, pisiseknek nevezte. Ilyenkor már senki nem akart félni, senki nem akarta, hogy ő legyen a pisis. Röfi viszont okos szavakkal mindenkit megnyugtatott, hogy egyáltalán nem kell félnünk, de itt Phil közbeszólt és elmesélte mit látott. Azt mondta hogy, egyik éjszaka rosszat álmodott, felébredt és kiment a kunyhóból a sötét erdőbe, ahol látta, hogy valami szörnyűséges és óriási mozog a fák között. Nagyon senki nem figyelt rá köztünk, de azt hiszem én tényleg kezdek hinni benne, hogy van valami a szigeten. Ezek ellenére nem fogom azt mutatni hogy egy vezető félne akármitől itt a szigeten.

Nagyon gondolkozom, hogy lemondjak a vezérségről semmi hatalmam nem maradt. A fiúk énekelve, táncolva futottak Jack után, hogy ők megölik a szörnyet. Röfi lebeszélt erről, de a dolgok nagyon eldurvultak.